|
Vollein Ferenc győri kiállítása elé
Egy fiatal művész kiállítása mindig kitüntetett esemény, azonban még különlegesebbé teszi ezt, ha egy nyolcadik osztályos, tizennégy éves fiatalember (immár több mint huszadik) önálló tárlatáról van szó. Vollein Ferenc gyermekként, kamaszként rendkívüli tehetséget, sőt érettséget mutat, magyarországi és nemzetközi elismerései, elnyert ösztöndíjai jól jelzik, hogy nem mindennapi pályakezdésről van szó. A mai kiállítás pedig annak a következő időszaknak az egyik első állomása, amikor is a tágabb otthonból elindulva, Zalaegerszeg, Keszthely, a Balaton környékének több települése után máshol is bemutatkozik, eddigi munkásságának legjavát tárva a közönség elé.
|
|
Bővebben...
|
|
< Bibinke és > a vörhenyes macska Bereken
Készecske A Nagy Bibinből
Eljön a vörhenyes macska, eljövik.
Szőrszün-vörhenyével tűn föl a színen,
ikjei kopottak a szünszőrrel többhelyütt.
A panziószoba világot jelentő deszkáin oson,
nem a kopott szőrszün,
hanem a vörhenyes macska az eddig is töbhelyütt iktatott színével,
fonákjával sem először jár itt, ahogy én sem,
írtam már pár színt, csuklottam is tíznél többször panziószobában.
|
|
Bővebben...
|
|
Zogru
(részlet)
15. A kapu platánfájából kiszabadulva első gondolata az volt, hogy eljusson Comoşteni-be, akkori nevén Coteni-be. Persze nem ért oda rögtön. A tűzvész éjszakáján haláltusáját vívva vonszolta el magát a tó partjára, ösztönös borzalommal gondolva arra, hogy beleeshet a vízbe. Akárcsak első alkalommal, most is kígyózó, ám ezúttal színtelen ár volt, melynek ragyogása a nap fényében meg-megcsillanó vízéhez hasonlított. Nézegette magát a tó tükrében, és megindította Pampu hullámzó képe és szelíd szeme. Valójában a saját magáról alkotott kép volt ez, amelyet egyedül ő volt képes látni, és amelyet istenigazából 1733 körül látott egy pompás bálon, amikor szinte egy órán keresztül nézte magát egy nagy tükörben, melyben a táncoló párokat úgyszintén látta, míg nyilván ők nem látták, amint ott áll vékonyka, fonalszerű testével, kocsonyaszerű szárnyával, melyen Pampu belevésett képe tündökölt. Őt senki nem látta, ám ha valaki erősen a tükörre összpontosított volna, figyelmen kívül hagyva a saját visszatükröződését, előbb-utóbb talán észreveszi a törékeny árnyékhoz hasonló képet, mely tulajdonképpen Pampu fénylő arca volt.
|
|
Bővebben...
|
|
Online barokk – Olasz költészet a 20. század második felében
(Sallay Géza – Szkárosi Endre szerk.: Online barokk – Olasz költészet a 20. század második felében, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2012)
Akárcsak a legtöbb nagy korszak, a Secondo Novecento – azaz a 20. század második felének olasz irodalma – sem ragadható meg egyetlen, éles határvonaltól indulva. Ahogy magunkról sem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani, melyik pillanatban váltunk felnőtté, úgy a művészeti ágakon belül megjelenő irányzatok, mozgalmak, kifejezésmódok is hosszú és összetett folyamatok eredményei, számos – olykor jobban, olykor kevésbé beazonosítható, de tagadhatatlan – előzménnyel és kölcsönhatással. Mindezek ellenére talán mégis megállapíthatjuk, hogy 1945 – a 20. század történetének egyik kikerülhetetlen évszáma – az olasz líra szempontjából is jelentős dátum.
|
|
Bővebben...
|
|
