Király László
Csang-vej fényei
Csang-vej, vezér, utak igazgatója,
ránk vigyázó, mindentudó, szélfogó,
kalóz-ködökkel álcázott hajó –
mintha holt anyánk küldte volna, onnan,
irányítani sorsunk titokban,
felvigyázni, nagy madárrajokban,
hol gyémántos fény van és szárnysuhogás van;
ember és szárny: álom él a házban.
Holott sosem kértünk ily kitüntetést –
tudni: rögtön fejünk felett kezdődik az ég,
ahol hajunk szála véget ér –,
se bátorítást a hosszú út előtt.
Így szólt Csang-vej: Ott kezdődik a köd,
ahol elfelejtik a templomépítőt,
ki földet s eget tornyával összeköt,
vagyis hát embermindenek fölött;
hökkent császárok bámulatára
titkos jeleket vés A Ház Homlokára...
Ember, asszony – értjük,akik itt beléptünk.
Csang-vej üzenete fényesíti lelkünk.
Csang-vej, aki-senki,
aki nem tudjuk, ki,
elölvalóságát nemléttel jelenti.
Fordítja hajónk, emeli, ejti,
míg toporgunk, várunk ebbe' a jelenbe' –
mintha ő maga csak volt-volna,
sose lenne.
Jó lesz feltétlen bízni benne.
Fogadó
Öregek szavát elhinni kockázatos.
A történetek szereplői ránk rontanak.
Kézzel érinthető kitalált személyek.
Egész világuk nagy non-fikció:
„Nincs hátra-arc! Mert AZOK mindig
látni szeretnék a hátunk közepét.
Se balra-át! Se jobbra-át!
Ha eljön az idő.”
Gyanúsak a szelíd nagyapák.
Háborúkról hadonásznak rákvörösen,
vérzivataros csatamezőkről,
hol elvesztek a vitéz férfiak.
S mi így beszélünk, satnya utódok,
kikben mindig esik az eső:
– Ha ez így volt, tisztelettel,
ti magatok
mit kerestek itt?
( 4 Votes )
