HÍREK
MEGALAKULT A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG DIGITÁLIS IRODALMI MUNKACSOPORTJA |
A Magyar Írószövetség Digitális Munkacsoportjának alapítói Király Farkas, akit egyúttal vezetőnek választottak, Sütő Csaba András, Szalai Zsolt, Vincze Ferenc és Szentmártoni János, a szövetség elnöke. A munkacsoport célja a Magyar Írószövetség modernizálásának folytatása, a versenyképesség fokozása. A digitális kultúra lehetőségeiről kiadói szakemberek, online lapok, portálok szerkesztőinek, bloggerek bevonásával rendszeres vitafórumok és ankétok megrendezésével kívánja tájékoztatni a tagságot és a szélesebb közönséget. További feladatainak tekinti az irodalmi művek digitalizálását, az archiválási rendszer egységesítését, az ’56-os virtuális emlékszoba anyagának digitális feldolgozását. Céljaik megvalósításában az online kultúrában járatos irodalmárok (Papp Tibor, Szkárosi Endre, Vass Tibor) mellett külső szakemberek bevonását is tervezik. Ennek költségeit a szövetség segítségével, valamint pályázati forrásokból fedezi majd a Digitális Munkacsoport. Bemutatkozásképp tavaszra egy figyelemfelkeltő akcióval készülnek. (Magyar Írószövetség, OS, MTI) |
VOLLEIN FERENC SZÍNVARÁZSLAT CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA |
Vollein Ferenc, a MOL ÚJ Európa Alapítvány Tehetségtámogató Program győztese, Zalaegerszeg MJV művészeti ösztöndíjasa, a Zalaegerszeg-Landorhegyi Általános Iskola 8. osztályos tanulója Színvarázslat című kiállításának megnyitójára 2014. január 24-én (pénteken) 17 órától kerül sor a Győr-Szabadhegyi József Attila Művelődési Házban(9028 Gyõr, Móra F. tér 1., tel./fax: 421-740). Köszöntőt mond: Rózsavölgyi László, Győr MJV Oktatási-, Kulturális-, Sport- és Turisztikai Bizottságának elnöke: A kiállítást megnyitja: Szalai Zsolt költő, kritikus. Közreműködnek: a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulói. A kiállítás február 26-ig hétköznap 10-16 óráig látogatható.
|
A HÁBORÚ ÉS HÁBORÚ TELJES KIADÁSA MEGJELENT KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ 60. SZÜLETÉSNAPJÁRA |
Krasznahorkai László 60. születésnapjára a Magvető megjelentette a Háború és Háború című regény javított és teljes kiadását. Az író elmondta: a kötetben helyet kapott a Megjött Ézsaiás című, a regény előzményének is tekinthető levél, emellett számos apróbb javítást is végrehajtott a szövegen. A hatvanadik születésnapról szólva megjegyezte, hogy a kerek évfordulót programsorozattal ünneplik K.L. 6.0 címmel, ennek keretében január 21-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban hat kiváló kritikus arra a kérdésre keresi majd a választ, hogy hol van Krasznahorkai helye a magyar irodalomban, ezután az ELTE szervez felolvasóestet, majd a Szépművészeti Múzeumban Krasznahorkai László egy performansz keretében mutatja be a The Bill címen megjelentetett angol nyelvű kötetét Palma Vecchióról. Végül március 10-én a Rózsavölgyi Szalonban Jeles András rendezi azt a búcsúestet, amelyen Eszenyi Enikő, Fullajtár Andrea, Máté Gábor és Gelányi Bence mutatják be Krasznahorkai László irodalmi univerzumát. (MTI) |
BENCZE LAJOS |
Korán jött
Ismét korán jött a vers. A hajnallal együtt érkezhetett, mikor az éjjeliként használt üvegasztalról a jegyzettömb leesett, nagy robajjal, követve őt az ólomsúlyú irón.
S aztán a szavak „golyózápora” következett, az ernyedt test végtagjai csak nem mozdultak, mint ki mindenből kivetkezett, hitből, csodából, testre tapadó rongyból… agyam kövezetén nagy csendesség honolt, majd az óra következett...
Mi történt éjszaka? – Ne kérdezzétek! Egyetlen szó sem maradt a jövevényből, egyetlen szó, de a veszteség maga, gondoltátok-e valaha? A – Függöny! – parancsra sem reagált senki, s már nem megy fel soha.
Kikerül a tábla: „Az előadás elmarad” – fogadkozhatnánk, hogy miért is ne, betegségre, halálesetre nincs mentség, s beugró is csak ritkán akad.
De mi lesz a megváltott jegyek sorsa? Más előadásra beválthatók, vagy kárpótlás gyanánt, megtérítik az árát?! Mi lesz a jegyekkel? Emlékkönyvbe nem kerülnek: kinek kellene egy kvázi emlék egy elmaradt előadásról, az élet-halált jelentő deszkákon, padsorokban ólálkodó csöndről, meg-nem-élt életekről? Kinek kellenek?
valaki halkan népdalt énekelt
Előbb a fogadalom, majd a találkozás öröme, a porta a helyén, de hiányzik a jó öreg a beléptetésnél, aki markát tartva hányszor engedett be késői órán, egyszer egy focicsapatnyi cimborával, színlelve az „ezek mind idevalósiak?” szigorát, csak a kollégiumi fegyelem látszata végett.
Bekerülve a falak közé már kezdődött a varázs, mai szóval, működésbe lépett a hely-szellem, az energia, amiről ballagáskor és a tanulóban való beszélgetésekkor hallhattunk egyet-mást, Eötvös József ma is szigorú tudósmagányban, Kodály továbbra is a belső derűjének foglya, valami dalt dúdol talán éppen leányhangon? lehet, ezt hallom a ballagás óta. (S nézd, Szvorák Kati tényleg itt van).
Valaki a tetőn fűrészelt valamit, – lehet hogy Dezső bátyánk (Keresztury) jár vissza „szabad idejében” a fényes szelekkel, hogy rohadt politikai kor pléhtetőjét szidolozza, s vele a menny boltozatát, vezetői erényeit, jó zalai módra fitogtassa, két dolgos markával mutatva a példát kor- és elvtársainak és az utána jövőknek… reménytelenül
Az első emelet az úgy megvan, rendben, a tanuló átvedlett közben könyvtárrá, körbetekintve az erkélyablakból, nagy aranyozott kereszt tekint vissza a kupoláról, (na ez, ami innen sohasem volt feltűnő korábban), valójában, nem is hiányoztál Alma Materem, de szoktam veled hivalkodni, dicsértelek is azoknak, kiknek nem adatott meg, hogy befogadó otthona legyél, akik csak hírből ismertek.
(Mari végső búcsúja előtt egyszer még megkeresett, bekukkantott egy-egy titkos zegzugodba, amit csak lányok látogathattak, s amiről a fiúk késői órákon szoktak bizalmaskodón suttogni.)
Lafta hosszú, lepedős alakja is feltűnt, ahogy déli harangszóra megjelenik a folyosószárny végén, s ahogy ott rimánkodik a bélásért, majd a – hármas láttán, s a „hogy nagyobb legyen a szégyen” kommentár hallatán az indexért nyúl, meg sem várva a kommentárt, kisodródik a folyosóra, diadalittasan mormolja magában, s nézi a bejegyzett „közepest”, amúgy a rendfokozat magasságaiból letekintve, először érzi magát ötödév végén Eötvös-kollégistának, egyetemistának.
Te is meghaltál, kollégiumom, te drága, szobrot neked már senki sem állít, sem kint, sem bent, mégis kedves emlékemben maradsz, Tóni bácsival, a legváratlanabb pillanatokban a folyvást feltúrt, de soha be nem fejezett fürdőiddel, a gyanútlanul reánk nyitó takarító nénikkel, halk szavú és mindig tisztelete parancsoló portán dolgozó ügyeletesekkel, akik ha kellett, „villanyoltás után” is bemondták: „Dojcsenova Elena interurbán”…
( 1 Vote ) |