• Ayhan Gökhan
  • Büki Bettina
  • Bán Zsófia
  • Bogdán László
  • Csík Mónika
  • Dobsony Erzsébet
  • Farkas Tibor
  • Juhász Nóra
  • Kabai Csaba
  • Kovács András Ferenc
  • Kölüs Lajos
  • Láng Zsolt
  • Molnár Lamos Krisztina
  • Nyírfalvi Károly
  • Pieldner Judit
  • Pápay György
  • Sebestyén Ádám
  • Somogyi Feri
  • Szöllősi Mátyás
  • Takács Zsuzsi
  • Tinkó Máté
  • Tomaji Attila
  • Villányi László
Oldalainkat 6 vendég böngészi

Hírek

MEGALAKULT A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG DIGITÁLIS IRODALMI MUNKACSOPORTJA

  A Magyar Írószövetség Digitális Munkacsoportjának alapítói Király Farkas, akit egyúttal vezetőnek választottak, Sütő Csaba András, Szalai Zsolt, Vincze Ferenc és Szentmártoni János, a szövetség elnöke. A munkacsoport célja a Magyar Írószövetség modernizálásának folytatása, a versenyképesség fokozása. A digitális kultúra lehetőségeiről kiadói szakemberek, online lapok, portálok szerkesztőinek, bloggerek bevonásával rendszeres vitafórumok és ankétok megrendezésével kívánja tájékoztatni a tagságot és a szélesebb közönséget. További feladatainak tekinti az irodalmi művek digitalizálását, az archiválási rendszer egységesítését, az ’56-os virtuális emlékszoba anyagának digitális feldolgozását. Céljaik megvalósításában az online kultúrában járatos irodalmárok (Papp Tibor, Szkárosi Endre, Vass Tibor) mellett külső szakemberek bevonását is tervezik. Ennek költségeit a szövetség segítségével, valamint pályázati forrásokból fedezi majd a Digitális Munkacsoport. Bemutatkozásképp tavaszra egy figyelemfelkeltő akcióval készülnek. (Magyar Írószövetség, OS, MTI)

 
VOLLEIN FERENC SZÍNVARÁZSLAT CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA

Vollein Ferenc, a MOL ÚJ Európa Alapítvány Tehetségtámogató Program győztese, Zalaegerszeg MJV művészeti ösztöndíjasa, a Zalaegerszeg-Landorhegyi Általános Iskola 8. osztályos tanulója Színvarázslat című kiállításának megnyitójára 2014. január 24-én (pénteken) 17 órától kerül sor a Győr-Szabadhegyi József Attila Művelődési Házban(9028 Gyõr, Móra F. tér 1., tel./fax: 421-740). Köszöntőt mond: Rózsavölgyi László, Győr MJV Oktatási-, Kulturális-, Sport- és Turisztikai Bizottságának elnöke: A kiállítást megnyitja: Szalai Zsolt költő, kritikus. Közreműködnek: a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulói. A kiállítás február 26-ig hétköznap 10-16 óráig látogatható.

 

 
A HÁBORÚ ÉS HÁBORÚ TELJES KIADÁSA MEGJELENT KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ 60. SZÜLETÉSNAPJÁRA

Krasznahorkai László 60. születésnapjára a Magvető megjelentette a Háború és Háború című regény javított és teljes kiadását. Az író elmondta: a kötetben helyet kapott a Megjött Ézsaiás című, a regény előzményének is tekinthető levél, emellett számos apróbb javítást is végrehajtott a szövegen. A hatvanadik születésnapról szólva megjegyezte, hogy a kerek évfordulót programsorozattal ünneplik K.L. 6.0 címmel, ennek keretében január 21-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban hat kiváló kritikus arra a kérdésre keresi majd a választ, hogy hol van Krasznahorkai helye a magyar irodalomban, ezután az ELTE szervez felolvasóestet, majd a Szépművészeti Múzeumban Krasznahorkai László egy performansz keretében mutatja be a The Bill címen megjelentetett angol nyelvű kötetét Palma Vecchióról. Végül március 10-én a Rózsavölgyi Szalonban Jeles András rendezi azt a búcsúestet, amelyen Eszenyi Enikő, Fullajtár Andrea, Máté Gábor és Gelányi Bence mutatják be Krasznahorkai László irodalmi univerzumát. (MTI)

SEBESTYÉN ÁDÁM PDF Nyomtatás
FacebookGoogle bookmark

 

Egy könnyű és nehéz bohócmosoly


(Kovács András Ferenc: Bohócöröklét. Magvető Kiadó, Budapest, 2011)


„Ezek a versek voltaképpen a Sötét tus, néma tinta darabjaival szinte párhuzamosan íródtak, álltak össze könyvvé – alkalmi futamok, alkalmatlan játszadozások, hangok, s elhallgatások, rögtönzött kódák, zárlatok, hiányjelek, rejtett cezúrák a lét partitúráján – nem tudni, miért túl könnyed s túl nehéz egy fölmeszelt bohócmosoly” – olvashatjuk Kovács András Ferenc legújabb, Bohócöröklét című kötetének a fülszövegében. Ez a néhány sor és a cím a kötet egész tematikáját, annak központi motívumait jellemzi. Túl könnyed és túl nehéz, írja KAF, akár a bohócöröklét. Egy olyan paradoxikus szóösszetételről van szó, ami a költészet két lehetséges metaforáját foglalja magába. A bohóc a múló földi dolog, a létében megkérdőjelezett gyönyör, a gúnyos maszk mögé bújtatott igazság, a bizarr és nevetséges, a hol fesztelenül magamutogató, hol kiismerhetetlen és hozzáférhetetlen jelképe: ez a bizonytalan, kétes figura áll szemben az örökléttel, a múlhatatlansággal. Ilyen KAF költészete is: hétköznapi, jelentéktelen események (például a papagájával csevegő lírai én a Rudolphinae meae laudes című versben) és a múlhatatlan, örökkévaló (vagy örökkévalónak tartott) dolgok kapcsolódnak egymáshoz. Ám még valószínűbb az az értelmezés, hogy a mulandó bohócmosoly, egy-egy kétes létű apróság válik halhatatlanná. Mindegy, melyikről beszélünk, hiszen bármelyik lehet nehéz, de akár könnyed is: „Vágyakban lakozót nehéz / Megnevezni, elillanót / Méltón hívni, ha lepkeként / Röppen, szóba időtlenül / Lelkes, légies árnya” (Búcsú az angyalitól). Ennek a kettősségnek a szembeállításáról (feloldásáról), valamint múló és örök határának a feszegetéséről szól ez a verseskötet.

ok KAF BohocorokletKAF alkotói sokszínűsége, formaérzéke és lírai szerepeinek változatossága sokkal erőteljesebben nyilvánul meg ebben a kötetben, mint a Sötét tus, néma tintában. Hexameterek, antik strófaformák, villoni ballada, felező nyolcas és persze az elmaradhatatlan szonett, a könnyeden nehéz versforma váltogatják egymást a kötetben. Több versben is előkerül a lírai én bizonytalansága, a költői alteregók maszkja mögé bújt bohóc alakja: „Andráskám, mit szeretnél, ki voltál, mit akarsz ott? / (Ezt kérdi más időkből Calvus, Lázáry, Jack Cole…)” (Túl. Élni minden arcot). A fiktív személyek szerepeltetése túlmutat az alakváltás játékán, mert KAF alteregói különböző korok, stílusok emberei, ily módon fellazítják az idő kereteit, és átjárást biztosítanak a korszakok között. Ezzel a játékkal az öröklét lehetőségét teremti meg költészetében. Nemhiába a következő Szép Ernő-idézet a vers mottója: „Szerettem vón egyetlent, határtalant csinálni, […] S időkben és mezekben mindenki helyett élni.”

A viszonylagosság másik példája, amikor az én saját lefokozott állapotával találkozik a Redakció ad abszurdum utolsó versszakában (Babits A lírikus epilógjának formahű átirata): „És maradok: más hitnek bóvli börtön, / kretén világ, mely alanyul se tárgyul − / s nem én vagyok Istenszékén a karfa.” Az alcímben (Egy lírikus epilógja) határozatlan névelő váltja a határozottat, így KAF egyszerre általánosít és növeli a bizonytalanság-érzetet. A szöveg eredete is megkérdőjeleződik a Csomolungmai márvány versszakaiban, melyek utalások és idézetek jól megformált láncolatából állnak. A szöveg egyrészt Hajdú Farkas-Zoltán Mallory hátacímű könyvének utószavául íródott (az alcím is erről tanúskodik), másrészt viszont saját magára is reflektál: „Különben: minden idézet. (Most ide inkább valamelyik / Borges lett volna illőbb.)” A posztmodern szöveguniverzum hálózatát építi fel KAF, különböző sorokból, illetve sortöredékekből, melyek rengetegében az egyén múló kis játékszer, esélytelen rá, hogy dacoljon az elmúlással: „Te meg fogsz halni. Ők meg állni fognak. (A hegyek.) / » Akkó’ mek mija francnak a zegísz cécó?«

Az egész kötetet behálózó szembenállások közül a pátosz és az irónia ellentétének a szemléltetése a legszembetűnőbb. A kortárs könyvpiacon, az irodalom üzletté alacsonyításán élcelődik KAF Könyvvásárok könyvvására című Kölcsey-parafrázisában (a Vanitatum vanitast idézi mind a forma, mind a megszólalásmód): „Kéjjel ontja könyvözönjét / Üzletszerű könyvelgés…”, „Földünk egy kis hangyafészek. / (Írja, mondja Kölcsey…) / S mégis kell a könyvművészet, / Mint majomnak bőrdzseki!” A kortárs alkotókról, de még magáról a versről is ironikusan nyilatkozik: „S vannak kortárs alkotók is − / Mind király, de büszke kódis, / Mind csak élő, mert csak ír, / S léte lelkesült papír…” A Rigmus a könyvről című hosszú, hexameteres költemény hasonlóan szemlélteti az olvasás (kissé pejoratív értelemben a múlt századot idéző népművelés) folyamatát: „Olvas a doktor, az ötker, a nyócker, a bróker a tőzsdén, / Olvas a tősgyökeres s a hazátlan, a hím meg a nőstény… / Olvas az emberiség Budapesttől Csíkszeredáig, […] Olvas a kiskun, a jász, a palóc, kusza hévvel a székely, / Mert az a fő, hogy fald csak a könyveket, és ne veszékelj.” Az is előfordul, hogy egy ódai stílusú vers lesz a halvány irónia forrása mint például a Salve, o venusta sirmio címűben, mely az Írók Boltjának a dicsőítése: „Ó, Írók Boltja, kedvesebb te bármely más, / hivalkodóbb s tán puccosabb könyvesháznál”.

Az efféle stílusparódiák mellett azonban a pátosz versei is megjelennek a kötetben, például a Dsida Jenő emlékére írt Búcsú az angyalitól, vagy az utolsó ciklus életösszegző, számadásszerű versei. Az élet elmúlásának súlyos tapasztalatát könnyeden próbálja feloldani az Ötvenből ötvenegybe utolsó négy sora (a vershelyzet a lélekhez intézett figyelmeztetés), annak ellenére, hogy a játékos együgyűséget a verset lezáró ige megtöri: „Légy védtelen, s ha fény gyúl, szép terek / tajtékjában fürödj, pucér gyerek, / pancsolj Tejútban, mely fenn tündököl − / s ragyogj tovább, ha tested megdögöl!” Emellett azonban a kétely is beférkőzik a versek világába: „S vak űrben árnyad otthont vélhet-e, / ha már fölszámolódott élete?” „Örök költözködés / a lét” – áll a Fakult, ajtótlan kilincsek kezdősoraiban, és az előbbihez hasonlóan kétségre, bizonytalanságra figyelmeztet. A jambikus tízesek sodró lendülete, a rímek egymásba csengése sem tudja teljesen felszámolni a halk félelmeket. A bohóc immár maszk nélküli arcát mutatja meg olvasóinak, a semminek tűnő földi halandó az öröklét felé tesz lépéseket. Érdemes ehhez a szöveghez hozzáolvasni a kötetben előtte lévő vers első sorait: „Nem én, megint a könyvtár költözik: / az Ezeregyéj és Proust, a Szabó / Lőrinc összes – a széthullt, szakadó / világ, mely új szavakkal töltözik…” (A költözködő könyvtár) A könyv és könyvtár mint a materializálódott kultúra (sőt költészet) gyakori motívumok KAF verseiben. Ha a könyvtár költözik, akkor mozgásban van, tehát a mindig változó költészet metaforája lesz. Élet és költészet egyaránt költözködés, azaz változások (megújulások?) könnyen vagy nehezen megélt folyamata.

Hogy könnyed vagy nehéz-e a bohócmosoly, azt a kötet elolvasása után sem lehet egyértelműen eldönteni. Talán nem is ez a célja ezeknek a verseknek, hanem egyszerűen a játék. Játék térrel és idővel, játék a költészettel, játék még saját magunkkal is. Sőt, az élet alapvető kérdéseiről, a mulandóság gondolatáról, a változással való ironikus szembenézésről szóló versekben is megtalálni a játék és könnyedség formai és tartalmi elemeit.A legtöbb ezzel kapcsolatos megállapításunk természetesen bizonytalan marad, az viszont bizonyos, hogy KAF-nak a több tucatnyi kötet és alteregó, versforma és műfaj után is sikerült újat mutatnia olvasóinak.


( 1 Vote )
 
Főoldal
E-könyveink Ambroobook
Keresés
Ambroozia a facebookon
Lapteteje