Zsávolya Zoltán
Az Orczy téri műhelyből
Narancssárga tasak, közte a sárgának, meg a
vörösnek. Kékről nem beszél önmottóilag... Habár
Begin-életrajzáért, mely kelet-európai híradás
genetikusan, jutalmazhatná akár bejrúti nyár,
Párizs/Tel-a-Viv - alkonyat, Budapest--NewYork metrósuhanás.
Kék tasak?Lehetne kicsapó lehelete fűszeres attól is.
Vagy zöld, mint a fű (föld) és Fradi?
Tótágast állva: ég-hamis... és gyönyörűség éppen ez a szín.
Szögezzük le: sárga és kék, Lipót meg Jeru’ ha
anyait & anyait belead, összead,
akkor mázolódhat arcába zöld. Tényleg Fradi
s pártlag felárnyalt ekvivalenciák.
Csípős csirkehúsleves. Félúton
valahol az egyszerű csirke- és a csípős
marhahúsleves között. Egyszerű
marha- nincs ebben a szériában. Akad az
elég a nagyvilágban odakint! Mégis fura,
mi főződik itten, ami locus-megsorozottan sem
épp az a kiköpött Reklám Helye. Mi is, tényleg
akkor, vagy ki is? – Veszekedős a kis jószág.
Zacskós instant, felragyog egy Józsefvárosi elégiában.
Ha meglelem, jó. Ha nem, cédulákon szóródik, kallódik
évekkel ezelőttről, meg se születőn, korpuszom:
Osiris isten; aligha editorikus már, inkább [s]zét(h)-
szaggattatom ezen az őszön, mely: ez a tél. Isis
legfeljebb Inter Cityn tanyázik, ha érthető,
milyen virágszálról beszélek. (De csitt! Nem kellene
vívni emiatt megannyi kellemetlen harmincéves asszo’t.)
Pedig Balzac tudta, mi a jó! Lenin is tudta. Én is
tudom: "Tehetségvadászat 2011." Gyorsan hussan évem
el; az esztendő, amikor két nap alatt zimankó
lett a nyárból októberben... Lejövöget közben valahogyan
a verejték továbbra is. –: Kereken kimondom, mivel
az a diktátum, hogy nem lehet, nem szabad többé
semmilyen metafora, többé allegória sem lehet,
csak konkrétan forrhatnak ki valami noodles with...
Nem semmi, ahogy összerakódom: Blitzkrieg-elő-
képeim amint grízesen valóba-állnak. Drága csitrim
– hogy magamat idézzem – jelez ’45-ből, mikor "jajca"
a nagyapámtól követeltetett davajgitárral, falusi bírótól.
Később azután ragacsos és vörös volt az est, ahogyan
elesett. A Róka, ugyebár; a "piros farok". Mint brosurált
befejezése, átfonalazása az egyébként normál szövegnek.
Spékeltek bele kevés Marxot. Ma Bruno Mars jobb?!
Hallgatom éjjel s a szomszét átzörög, megsorozza
kötényéből bádogereszem. Rég volt pedig szükség
kis konyhai segélyre a paprikáskrumpli bázisaként...;
kiprovokálva attól az őrülttől, akinek 15–40
macskája van, nyártól nyárig kucsmában jár, az egy
júliusban nem, mikor még nincs volt fizun a tanársegéd!
Negyven macska! Te, jó ég! Negyvenkednem nehéz.
Elborul minden. Felderít (?) némely Huszonéves Képlet.
Az elégiát megtalálom. Nyugtázta ámbár azt is egy
mára eltűnt alkesz régen: többé nem és nem lehet
ilyet se nyomni. Ellenében beleélek pedig a
műfajba – ábrám mutatja. És egyre inkább, lám!
Némiképp nonszensz: dús, vad alkotó szex
("sicx!") környez, erősebb ez, mint volt mulyán.
Petőfi pesti lakásait kutatom fel, hűlt falukat.
Ha Acsalag nem is, me-gye-szék-he-lyem ez a hely...
Mert velem az is, lent, a téren. A csomópont mögött
akácos, kiégett bokros zűrliget, hol hajléktalanok
szarnak s csillámlik pár száz műanyagflakon.
Kutyák nyüszítenek – a költő is megírta –
errefelé. Nem is egy amolyan vidám dalárda
az intő társias gittegylet, a kocsmacimboraság.
Söröző; gyanakvó pótapuka; rám. Na, szimpla marha- is
kerül végtére... De föl csak nem jön az a ripők?!
"Maga valamiképp irodalommal foglalkozik!" – szögezi rám
a liftnél a nyitott, intelligens jogásznő. – "Hallottam a rádióban."
(Antall István jóvoltából ötven évente.) Amúgy állandó küzdelemben
a közös képviselettel, engem is invitál. Nem kockáztatok
lakógyűlésre menni; félek, megtennének jegyzőkönyvvezetőnek...
Dr. Németh László "nyugalmazott iskolaorvos" esete a tájékozott
mérnökkel: "Író is van ám, akit így hívnak!" – "Csak tán nem?!"
(Bitorló hogy volnék, névváltoztatásomkor nem mondta Z. Pali.) –
Nagyvilágba vivő utak innen: Fiumei s Kőbányai!
Rajtatok ballagok a férfikor nyarában.
Még nemrég nem tudtam, mi kell s holnap talán
álházasságok kiélése nélkül is meg kell már döglenem.
Itt bent égek a férfikor nyarában.
Igen, itt bent s magam vagyok egész "dalárda".
S éneklem: "Szőke csitriket akarok /
nach wie vor,* mást aligha mondhatok."
Barnákat, feketéket. Vörösek
is jöhetnek; a teljesség fele (hogy egykori
Weöres-félreértésem forgassam ide át),
mint irány és mint mennyiség. Mégis "Csak"-Egy,
mely meghatároz, és nem csak úgy: egyszerre egy,
mert óvatos a duhaj... Persze, óvatos ám!
Ha nem is mindig és mindenben, mindenkivel eléggé.
Hanem azért, mert ekként emberi.
Lenin tudta, mi a jó. A Szmolnij leánynevelő
intézet volt, noha remélhető, épp lakatlanul, mikor a
lázadás levezénylődött belőle a Cirkáló Hajón, a Téli Palota
ágyúztatása került műsorra. – Az Orczy télen téli palota.
Colosseum. "Kolosszális" ötlet az állítólag jobbikos
építésztől, aki Kossuth-díját az MSzP alatt kapta... :
félkörívelt ház, lakás-alapterületei körcikkek. Összezárul
tán egyszer?! Sarokba szorítani mindenesetre nem lehet
itt senkit. Lőrinc báró futóhomokján Darab Szilárd Dunántúl.
( 0 Votes )