Sutarski Konrad
Kto zdoła
pamięci węgierskiej tragedii 1956
w coraz dłuższych chłodach wieczorów leżycie
wciąż nadal zabijani
słyszycie pojęki ulic
ostatnie oddechy rozbitych lamp
mogę przeczuć wzrok starca do którego już nikt nie powróci
mogę wyłowić z ciszy kroki których już nikt nie powtórzy
mogę dopisać resztę słów listu którego już nikt nie wyśle
jak jednak będę w stanie pojąć tysiące waszych konań
i jak będą umieli żyć nadal wasi mordercy
co przyjaciółmi być mieli
narody ślą wam surowicę bandaże
ślą koce i pomarańcze
ale kto ogarnie potęgę waszych rozstrzelanych pragnień
kto zdoła pojąć waszą rozpacz – Węgrzy
listopad 1956
Ki tudja majd
az 1956-os magyar tragédia emlékére
a nyirkos esték elnyúló hűvösségébe bugyoláltan fekszetek
gyilkos torkolattüzek végtelenében
de halljátok még a járdák jajkiáltásait
még látjátok szétlőtt utcalámpák fényüzenetét
vajon megértem-e valaha a körúti öreg úr tekintetét akihez senki sem kopog be már
vajon a járdák csöndjéből ki tudom hámozni valaha a meg nem ismételhető lépéseket
vajon hozzáírhatom-e valaha a hiányzó üzeneteket ahhoz a félbeszakadt levélhez
hogy fogok vajon újraéledni a ti haldoklásotok ezreiben
hogy élik át mindezt a tovább élő gyilkosaitok
kiket talán barátaitoknak szánt ama sors
látom éltető vért és puha fáslit küldenek nektek szerte a világból
narancsot takarót lélekmelegítőt
de vajon ki tudja majd kivégzett álmaitokat égre emelni
jövendővé karolni át kétségbeeséseiteket, Magyarok
1956 novembere
Bágyoni Szabó István fordítása
( 0 Votes )
