Mogyorósi László
Sapka
Mondd, egyébként milyen színű a hajad?
Sötétbarnára emlékszem, de a fotón
csapzott szőkén kunkorodik elő
a sapka alól.
És azok a mélytüzű barna szemek
homokszínűek a portrén,
a gyöngyfogsor pedig nikotinsárga.
A vaku fénye mégsem helyezi
más megvilágításba a dolgokat:
a mosolyod ugyanolyan bájosan ideges,
mint akkor a félhomályos teraszon.
Új idők szele cserzi bőrödet,
sapkádba mint egy öl melegét
horgolták titkod török gépsorok.
Összefutunk
egy presszó teraszán este
egy társaság közepén, szélén
ismeretlen koordinátákon
a mindennapok imbolygó hajópadlóján
szextánssal iránytűvel kezemben
kémlelem a ködöt
mögötte közelséged őrtüzei
amit megmutattál mint csillagot
megszólítasz a homályból
az arcodon árnyék
mint egy tényfeltáró tévériportban
versnek adok életet
anyaotthonban is rám talál
a strici világ
szöktess meg adj új identitást
ügyésznőm a tanúvédelmi programban
te megteheted
a férjed az alvilág feje
Megrabolva
Rég nem hiszem: van jó és rossz,
csak eszmélet és érdek
a sok akaratos hérosz
tette, nem dics, nem vétek.
Nem csak gyengeség szül erényt,
és van mezsgye a feslett
s az erkölcsös közt – e reményt
is feladom mellesleg.
Ily felismerés sokakat
segített magas posztra,
s én állok csak a forgatag
közepén megrabolva.
( 0 Votes )
