Kerber Balázs
Ablak alatt
már csak ezek a húzódzkodások
még egyszer arrébb megy
és szórakozottan sétál az utcán
kabátja a levegő lendülete
és vissza-visszajön különféle
napszakokban sosem a homály
ellen csak épp benne mint ahogy
a fák is megszürkülnek késő
délutánra hangosan eldöcög
ötkor egy villamos mikor fánkot
vesz és este hazamegy
néhányan még járkálnak kint
ruhájuk huzatban napra nap
szomorú keringő az ablak alatt
Ma bármelyik
Ma bármelyik személyvonat vihetne engem,
magába hívna akár hetven alagút,
a kocsi lámpasora alatt székre dőlök,
napom egy lencsén átfutó fénycsíkba bújt..
Ülésemből rálátok jól a kinti sínre:
minden megállón kofferek haladnak át.
Néhány ember ruháival borítja testem,
egy utas mellém áll és oldalamba vág.
Ahogy a pályaudvart lassan hátrahagyjuk,
az utolsó bódék már tűnnek sorban el,
álmomban egy zöld öltözőnek hosszú padján
törölközők közt két alak birokra kel.
Vonatunk megtelt ágy lesz, míg a tájba érünk,
közeli alagutak fénye sárga gömb.
Mikor elalszanak, még bőröndömbe nézek,
majd álmom engem is a széktámlára dönt.
( 0 Votes )
