Falusi Márton
Miféle romlott orgia?
Miféle romlott orgia
emlékét őrzik bogarak?
Mulandóságtól póknyira
rajzanak csillárom alatt.
Gömböcske szórja fényeit,
szögletessé csiszolt kristály.
Isten szemébe
fér ez itt?
Hol vagyok?
Belőlem mit lát?
Dodekaéder élesít,
gubózom benne vegytisztán:
perdül egyet
az Égbeli,
repít,
felhősre muslincás
overallját kitérdeli.
Gazdagodhat-e háziúr
attól, hogy én élek szemében?
Látja-e, hogy beázik új
szemem, mit lelaktak szegényen?
Városképpel minek csempézem,
ha burkolatán a fény kihúnyt:
Isten azon át észrevétlen?
Szememben rövidlátó ablak,
ablakomban bezúzott szempár.
Betöltöm szemgödrét a napnak,
dolgaimban a látás nem lát.
Kik együtt járnak csak, súlytalan
lebegnek öröklétben mindég.
Fogadván hűséget úgyanazt
bontható kötelemnek hinnék.
Miféle romlott orgia
emlékét őrzik bogarak?
Orgazmusoktól ujjnyira
törtek el pezsgőspoharak.
Jöjj, Uram,
csak a halálból
kihátrálók gyönyörittasak!
Sarumat oldom,
ha rám szólsz,
nappalid küszöbén kint marad.
Papucsodban csónakázón
potyogtam: volt, miért szidjalak.
Ez a te méreted,
Árdeli,
holdbeli lábbelid belibben,
túl nagy rám.
Meg tudod érteni?
Így nem iszkolhatok el innen,
lépnék, hiába, nem,
megint nem.
Legyen tiéd
az én bakancsom,
mi földembe
folyton hanyatt nyom.
Töri égszéli talpadat,
sátánná sántít napra nap.
Húsomat is elhordd ám,
parancsolj!
Mint meszes oldalbordám,
az asszony.
Miféle romlott orgia
emlékét őrzik bogarak?
Tíz fényévre, száz holdnyira
kinyúlik a szembogaram.
Jöjj, Uram,
de tartsd be a törvényt,
muslincák nassolják az Édent,
bőrömön döccen darázs, döglégy,
kubikolj,
vérdózer,
serényen!
Én,
kit az egek alá löktél,
sapkámat lekaptad örökké,
méretemet felöltöd önként
csámpás kő
pertlijét kikötvén,
hadd lógjon láb alá
a szél, lenn – – –
a halál halljában én kérem:
te, ki szememben vagy időtlen,
rúgd le
fényhatlan sárcipődet,
csöndhatlan igédet
kiköpjed –
aztán, gyerünk,
csússz elém térden!
( 1 Vote )
