2011/4

Versek régi füzetekből

Csillag és Hold látna ránk

– Csoóri Sándornak –

Minden vers halálugrás, miképpen
repülni tanul a kődarab;
fölszegett állú önbecsülésünk
átall fogadni előrágott ételt…
Anyánk kezéből se!

Idő pányvázza az igazságokat
s a hazugságok: a félig-ek – –

Nagyothalló házsorok
között tűzrakó – sorsok
– gyerekeim virrasztanak,
parázsfúvók, az anyjuk
szélvédőnek
hátukra kendőt kanyarít – –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Kék lánggal éghetne ez a tűz is,
akár a népdal–lakta tölgy:
Hold és Csillag láthatna ránk,
ahonnan az iszap se ránt
magával – –
Üzenet szállna, füst nélkül…

Szany, 1989. március 30-án

(2011. szeptember 14.)

Kései töredék

– Baka Istvánért –

Istent szólítottad zsoltáros kínnal
s vitattad – hányszor – jótéteményeit
lánycombokért sajogva emelted szavad:
ígért áldása meddig késhetik?!

Falaid között félelemtelen
virrasztottál boraid társaként
járván oda-vissza városaid már
lázasan csak suttogva lehelted
mennyivel több verset írt
nálad Vörösmarty Mihály –

Naponta indulsz a szegedi partról
vissza Szekszárd dombjaira
s ama donna a Babits-balkonon
kihajolva porrongyot rázva fejünkre,
fiúk egy teára, húgom is itt…
nem mondja, híván, gyerünk be –

A Gecsemánén még élni láttalak
Uradhoz fordultál hadakozva
Tarkovszkijt, Szosznorát idéztél…
– botló töredékek csak szavak maradtak:

Onnan mérem mulasztásaimat – –

 Elbotló mese

– „Mi leszel fiam, ha meghalsz? ”

(Markó Béla)

Milyen legyünk, mi legyünk
majd akkor??

Jó-lenni kevés: nagyra
nőjj kisfiam, s a
gondolatnyi csodafán
sapkádba gyűjtött madárszóval
térülj s maradj földközelben,
érhess le asszonyodhoz
– körötte gyereket kacagtass!

Nincs ideje most a sírásnak,
mégha a mesék elbot-
lanak is jobbadán…

Ki vagyok, mi leszek:
most apám és öcséim vagyok,
s akiket sorolt J.A., az árva,
s leszek majd folytatás:
ritkuló fák tövén új
erdők eledele, televény
vagy megfejtendő üzenet:

…Mi voltál fiam? Mi lettél?

Mi leszel, ha meghalok