2011/3

Erős összeállítással tért vissza a Szőrös Kő

Az irodalomkedvelők bámulatos újraindulásnak lehetnek szemtanúi: a Szőrös Kő 16. évfolyamának 1. száma ugyanis szemkápráztatóra, lehengerlőre, mondjuk ki: bivalyerősre sikeredett. Új a formátum, a ruházat, a tördelés, a szerkesztőbizottság, egyvalami viszont a régi: a lendület, a magas színvonal, a csupa nagybetűs irodalom, ami mindig is sajátossága volt ennek az irodalmi folyóiratnak.

Az első húsz oldal a világirodalom kortárs remekműveit hozza közelebb az olvasóhoz. Daniel Calabrese A szikla című költeményét Balázs F. Attila remek tolmácsolásában olvashatjuk, majd Csekei Enikő fordításában következik Timo Berger két verse. Robert Serban három opusza és Dacia Marani A vászonlepedő című novellája valószínűleg sokáig rezonál, visszhangzik majd az olvasó lelkében (Csekei Enikő drámai erejű fordításában), nemkülönben Goffredo Parise A szerelő című fanyar, iróniától sem mentes monológja Pál Judit igazán remek tolmácsolásában. A nagy román költő, Lucian Blaga verseit Zalán Tibor és Ladik Katalin mutatja be nekünk, és ha még ez sem lenne elég, Antonio Tabucchi Jegy a tenger közepén című novellája jó ideig biztosan nem enged el bennünket. A Pál Judit fordításában olvasható prózában Tabucchi írásművészetére jellemző valamennyi motívum megtalálható: mindenekelőtt az irodalom és az álom, a tükörrel, a ki nem mondott szóval való játék; a dolgok fordítottja-fonáka és az abból eredő „jelentéktelen, apró félreértések” – miként maga az író nevezi ezeket az élethelyzeteket egyik korábbi kötete címadó elbeszélésében.

A következő nagyjából húsz oldal, a „második negyed” kortárs magyar alkotók friss műveivel kápráztat el. Z. Németh István négy „kiberkölteményt” mutat be ízelítőként a közeljövőben megjelenő „Vidd Lindát szörfözni” című kötetéből, amely új verset sorakoztat fel. Petőcz András az Unikornis szarva című opusza kiemelkedő fényű gyöngyszeme ennek a meglepetés-lapszámnak, hasonlóképpen késztetnek gondolkodásra-gyönyörködésre Ladik Katalin pársorosai, valamint Kukorelly Endre Tizenöt sor című lírai műve. Balázs F. Attila két vadonatúj verse már a szerző új, filozofikusra-ironikusra hangolt új kötetének közeli megjelenését sejtetik. Pál Judit két kisprózája, valamint Benő Attila két verse szintúgy megérdemlik az olvasó figyelmét. Ha még mindig nem lennénk eléggé lenyűgözve, Janković Nóra bepillantást enged készülő új regényébe, és most már valóban türelmetlenül várjuk az egész mű megjelenését is. Humor, irónia, társadalomkritika, édes és fanyar ízek kavarognak üstjében, azaz írói műhelyében. Sipos Janka három új költeménye ismételten bizonyítja, hogy a „kislány” az elmúlt évek egyik legnagyobb felfedezettje, tehetsége az egyetemes magyar irodalomnak. Rácz Boglárka négy verse egy kiforrott költő szimpatikus arcélét mutatja.

És máris indul a „harmadik negyed”: a legeslegfiatalabb, pályakezdő alkotóknak semmi szégyenkeznivalójuk nincs – pont ellenkezőleg: Mucha Attila, Nagy Csilla, Puzsér Zsuzsanna, Rajkovics Péter írásaira imígyen lehet rábólintani: a jövő reménységei ők, megérdemlik az olvasó figyelmét és bizalmát egyaránt. Varga István a ritkán megszólaló fiatal költők közé tartozik, klasszikus vonalvezetésű lírai opuszai izgalmas képekkel, filozofikus hangvételükkel lopják be magukat az olvasó homloka mögé. Az erdélyi Szalma Réka versei tovább fűszerezik a már amúgy is pazar és bőséges kínálatot, Kovács Jolánka Hamu és parázs című prózai műve pedig bámulatos költői eszközökkel mutatja be egy szűnni nem akaró láz (és egy párkapcsolat) gyötrelmeit. Nagy Farkas Dudás Erika elbeszélését sem fogja egyhamar elfelejteni az, aki elolvassa: személyes, izgalmas, szívszorító vallomás. Farkas Gábor és Gökhan Ayhan két-két mesteri költeménye után Dobsony Erzsébet és Aich Péter prózája „zárja” a harmadik negyedet, és a lapszám még mit sem veszített frissességéből, lendületéből, erejéből: Orbán Gyöngyi Balázs F. Attila Minimál című verseskötetéről ír MM-től, BB-ig, össze, vissza címmel, és igazán megdöbbentő felfedezéseket tesz a könyv kapcsán: „Azon kapja magát az ember, hogy a kis (’minimál’) verskötet egy igen régi olvasási módra/pályára vezet rá, olyanra, amelyet a kabbalisták alkalmaztak az Írás megfejtésében (az ő módszerükről, annak jelentőségéről és mai aktualitásáról megint csak Borgesnél érdemes tájékozódni). Meglepő ’tényekre’, a lineáris olvasás idején már előfeltételezett ’élettörténet’ újabb ’adataira’ derül fény, ha – engedve a versszövegek, a sor- és a szótagszámok, a betűk és a számok közti utalások játékának – megtanulunk ’busztrofédon’ is olvasni, tehát – ahogyan Borges is leírja – jobbról balra, majd balról jobbra, majd ismét jobbról balra, illetve, úgy, ahogyan azt a kabbalisták tették, a rejtjelfejtés módján, az egyes elemek kiemelésével és oda-vissza utalásainak vizsgálatával végigmegyünk az egész szövegen, akár betűről betűre haladva.”   Petőcz András legszebb versei utószavából közöl részletet a lap, majd Z. Németh István ismerteti Tóth Elemér A bátor nyúl című könyvét.

A számot Aich Zsuzsanna szemet gyönyörködtető fotói illusztrálják, az igazán ízléses és vonzó borítón  pedig Lipcsey György szoborainak reprodukciói láthatók.

Hadd gratuláljunk a főnixként feltámadó Szőrös Kőnek, és minden alkotójának, munkatársának: felejthetetlen számot sikerült az olvasó kezébe adniuk, türelmetlenül várjuk a folytatást!

-meth-