Vége lesz

Lehetne írni

a szorongásról

ahogy gyomortájról elindul

és végigkúszik a mellkas alatt

a nyakig a nyaktól föl a koponyába

hogy ott tompa zsibbadássá alaktalan

zavarrá változzék egyfajta lármává csörömpöléssé

A szorongásról

ahogy alkonyodik kint

és a fényeket megfojtják a szürke

különféle árnyalatai távol egy ablak

pislákol sárgán mintha halvány szeme

lenne a szürkületnek s azon át nézne farkasszemet

A szorongásról

amikor a csontok

feloldódnak valami eleve

kocsonyás anyagban és lötyögni

kezdenek nem remegés ez nem valami

másfajta összehúzódás és kinyújtózási kényszer

lubickolása egy lassan közeledő hullámzó dermedésnek

A szorongásról

amikor a lenyelt

cigarettafüst a tüdő falán

ábrákat rajzol ördögöket és fekete

angyalokat akik a szoknyájukat dobálják

széles csípőjük fölé és mintha még táncolnának is

A szorongásról

amikor nem vársz

már semmit de közeledik

a valami feléd megállíthatatlanul

bekövetkezik és nem tudod hogy mi az

mert meg van írva és nincs megírva előre az

eljövetele de eljön és akkor bekövetkezik és vége lesz