Ha elég ideig képzeled, hogy egy élet gondolatai

ugyanarra mutatnak, meglátod a felkelő tájat.

 

 

Gyógyulásra kötelez a hajnal, határain nyílik a tűz.

Mily közel a nyár!

Nem jársz messze adósságod végétől, a szélhajú istenek enyhétől.

Áttetszővé lenni, tiszta nézést ereszteni a bukásba, ösztöneid ünnepén kevesellni a jót.

 

                        --------------------------   •   ----------------------------

 

Csak ülsz a szélen, alattad a pusztulás.

Nagy levegőt veszel, majd elválik tőled, ahogy az életnek hitt lebegés egészül a növekvővel.

 

                        --------------------------   •   ----------------------------

 

Kirándulni mész, elámulsz egy völgy vagy templomrom szépségén, átterjeszted

gondolataid, otthagysz egy darabot az életből.

Megfogyatkozván tovább keresel, olyan pontokat, ahol

mindennél jobb elhelyezni, ami még nálad van.

Közben észre sem veszed, hogy meghaltál, hogy felszívott a törvény.

 

                        --------------------------   •   ----------------------------

 

Egész éjjel tenger.

Őrizgetett gyermek, ha tart is még: soha már.

Egy ilyen gyöngy!

A saját, az elveszíthetetlen elveszítése közben.