PRÁGAI TAMÁS Nyomtatás
FacebookGoogle bookmark

 



Állampolgársági engedelmességi nyilatkozat


Én, alulírott. Elhallgatom, amit mondok.

A szavakat

elnyelem, fojtom torokba. Megszokom: minden szó

helyett nyelés.

A művészet halott.

A költészet halott.

A vers halott.

A dal halott.

 

Ének helyett vad tengerészek

káromkodása

zuhog a kátrányos hordó fedelén

a részeg hajókon.

Torok, gombóc, nyelés.

Megszokom.

Szélbe vetett

kenyérdarab a szó,

felkapja, viszi a távolság madara.

A szél friss, atlanti passzát.

A hajósok új hazát, új földet karcolnak a térkép fehér foltjaira.

Hiába.

Nincs új haza, új föld.

Nincs térkép,

csak nyújtózkodás telekhatáron,

fehér, üres mező.

 

Nincs olyan, hogy „a távolság madara”.

Megszokom.

Nyelés, gombóc, torok.

A szó széttépett engedelmesség.

Nincs olyan, hogy „széttépett”.

A ködképek látóhatárán

tünékeny jelek, roncsolt textúra,

folt, krikszkraksz, ákombákom.

Földönkívüli. Azonosítatlan.

Megszokom.

A krikszkraksz nem jel, hanem maga a passió.

Valaki saját sírásába zuhan,

aztán letörli.

 

Én: elgondol.

Ő: elgondol.

Te: elgondol.

 

Nem érdekel, amit nem mond.

Közömbös,

mint a tűzhelyen felejtett tejeslábas,

odakozmált.

A tejeslábas szenesen füstöl, keserű.

Nincs olyan, hogy „üres”.

Elgondol, mi van a lábas.

Azt lát, amit elgondol.

Amit elgondol: folt, krikszkraksz, ákombákom.

 

Nincs olyan, hogy „folt”.

Elgondolód.

Nincs lázadás, csak hangyák menetelése

egy repedés mentén, vízszintes vagy függőleges.

Nincs lázadás „valamiért”, nincs lázadás „valami miatt.”

Nincs olyan, hogy „ért”, hogy „miatt”, csak „helyett” van.

Az ember összetört fogadalmi oszlop.

Megszok.

Név, lakcím, állampolgár, tajszám, alulírott.

Adóalany, szavazati jog, gombóc, törvénytisztel.

 

Felettem az ég madarai, tétova

meteorológiai helyzetképek

bennem. Érzékeny állat, finom és ideges.

Erkölcsi törvény nem érdek.

Szemhéj finoman tikk.

 

A szájba vett szó többé nem meleg kenyér,

rág, mormolás, morzsa,

a hallás meszes, kiürült csigaház,

az orrlyuk vakondkürtő,

a szemből a látvány körtéi ki.

 

Én, alulírott, arcot

tenyérpuha szelekbe temet.


( 9 Votes )
 
Főoldal
E-könyveink Ambroobook
Keresés
Ambroozia a facebookon
Lapteteje