fétis

felgyújtottuk a pónilovakat, és bezsebeltünk minden elismerést.

egész jól megélünk azóta, a plakátkampányt meg úgyis szponzorálják

a titkos hódolók. sosem jutott még eszünkbe, hogy átverés lenne az egész,

de az égett lóhús emléke úgyis jó kedvre derítene minket.

a lényeg, hogy kerüljük a törpéket, meg a nőt, aki síkosítót önt a sípcsontjába,

és az sem lenne baj, ha végre vallást alapítanánk.

jószívűek vagyunk, bevesszük őt is, és felgyújtunk majd még néhány pónilovat,

csak a nosztalgia kedvéért, meg hát a fasiszták is rendőrért kiáltanak.

testkontroll

nincs érzéked a helyesíráshoz, mert arzént tömtél a szádba,

és nem hitted el, hogy ebből még komoly baj lehet,

ne doppingolj a szoba közepén, ha mindenki lát, lődd át inkább a kezed,

lődd át inkább a szád a szemközti ház erkélyére.

vesszőfutásban még jó lehetsz, ha most a műtét jól sikerül,

de miért kell neked mindent kétszer mondanom,

ennek nem lesz jó vége, mondom, nem, nem betűzöm le újra.

tanmese

abban a házban lakott a vesetervező, de neked soha nem volt kedved

átmenni hozzá. sajnálom a házat, szikkadt volt és ideges,

akár egy liftszerelő. most nézd, mi lett az egészből, hova fajulhat

még a történet, ha nem kontrollálja senki. mondtam,

hogy menj át, érezd végre te is, milyen az, ha felboncolják az embert

szakszerűen, egy malterozó kanállal. számító, hideg, kapitalista

vesetervezés, ennyit még meg kell tudnod az egészből, nehogy úgy járj,

mint a pénztárosnő, éjszaka, egyedül a kókuszmatrac szélén.