BALÁZS TIBOR |
![]() |
Tallózás Júlia periratában
P r e a m b u l u m
Tisztelt Ügyvédnő! Kedves Júlia! A Ptk. (Poétikai Törvénykönyv) 1. paragrafusa szerint Önt hűtlen kezelés gyanújával vonják perbe.
A vád: hanyagul vét a lelke ellen.
Nekem lelkéért kell perelnem.
(1)
De hogy én védhessem Magát, hadd legyek – mint ez ügy – excitált.
(2.)
Ön félti lelkét: e görög vázát… Össze ne törjön! Hasonmását állítja ki etruszk vermekben.
A mai tárlatmegnyitóján művének adózom egy sorral, mondjuk: a laudációval:
„Magát dicséri, hogy elkészült lelkéből ez a pazar hamisítvány.”
Megérinteném. Összetört-e, avagy a biztonsági példány törhetetlen marad örökre?
(3.)
Egyetlen kérdés marad nyitva: Az eredetivel mi lészen?
Elhelyezi egy svájci széfben, hová fényestül berekeszti? Reácsapja a ragyogását, mellyel periratomon átlát?
Díszőrségben délceg helvétek s bevándorolt helóták őrzik. Ügyvédnő, ez már súlyos vétek!
(4.)
S mit meg nem tesz Maga, Szépasszony, hogy e műkincs honi maradjon…
Pántlikás ládában e váza, lepereg róla égi máza, s amivel istenek bekenték, lepattogzik róla a festék.
(5.)
Titkos e váza földi útja, boldog, ki ezt Önnel befutja.
(6.)
Menti transzcendens reszketéstől s a vizuális szenny egétől.
(7.)
Fauszttal csak zsebre egyeztet: –Doktor, fuvar lesz, itt a szajré, tegyünk egy kört, meglesz a lóvé, fussunk egy Mennyet!
(8.)
Ön – ökoprogram keretében – (agyagból vétettünk egészen?) kimenti, elrejti, kirakja képzeletbeli vadonokba, ahol - miközben benövi -, rá is fonnyad, bűzlik a repkény, s délibábot kihűtő estén honi fagyöngyök hullnak rája, orrfacsaró lesz ez a váza.
Innét titkon teleportálja törzsi lázongás kávészünetében, oda, hol nem égetik lázak, hol ráfagy a sarkövi holdfény.
Majd egy májusi hajnalocskán mediterrán vizekbe mártja: sziréncsempésznek – odaátra.
S viszi is tovább. Feddhetetlen e műkincs-mentő műveletben…
(9.)
De Ügyvédnő! Ne rémisztgessem… Holt lelkeket cipel az író, mondjuk: Gogol, de inkább Ibsen, ki túlemancipálta Önt is – itt lenn.
(10.)
Júliám! Bár félti e görög vázát, ím, hajszálvékony repedések jelzik, hogy széthullhat. Hélas!
És volt és hol-nem-volt Hellász!
(11.)
Tisztelt Ügyvédnő!
Fentiek summázataképpen – a tényállás, amire int, s a perirat szelleme szerint:
Ön hűtlenül el-elcseréli lelkét – és annak mását éli.
(12.)
Hát védekezzen, Advocata, vagy adja fel, s adja ide e vázát, hitetlenül, de tegye le e hitvány költő kezibe!
Versembe – puccosan – hadd rakjam ki, s hogy soraimat összerázza, legyen e poémám piárja!
E versből csak Ön mentheti ki:
Advocata Angelii. Angelii. ( 12 Votes ) |