Jan Kuntur |
![]() |
A tajgát éj takarja…Тайгу накрывает ночь…A tajgát éj takarja, fatörzsek közt a tűz köré homályos félelmeket bocsát. Ősemberi rettenetét síppal tompítja a vándor, ugyanannyira bússal, mint a Tiltott Övezet hegyein túl a végső visszfényeknek a sávja. Félelmek kúsznak a folyó felett, le a csúcsról, át a tajga barlangján – tompa, mint a válasz az éji bajsikolyra, a remény éles hívására, melyet álom szült… Hálózsákod a menedék csak, a fejedre húzva. Az új reggelbe ez a belépti engedély a tajgát takaró éjtől a szigorított ellenőrző ponton. Az Auszpija folyónál, 1997. 08. 31. Szúfi versСуфийскоеL. K. Összepréselt porból való fal választ el minket. Egész életem: áttörés álomvilágomon, meredekségemen a te tüzedhez, áthatolhatatlan sötétségen át a lélegzetedben rejlő patak hangjához, amely életet ád az agyagmadárkáknak s a meredélyek közt mendegélő szomjazó remetének. Úgy állok előtted, mint egy elsős – szájtátva, égnek fordított fejéről lehullott sapkával –, mikor először látja meg a csillagokat. Egy lépésnyire se eressz el, ne hagyd, hogy eltévedjek, ne hagyd, hogy elmenjek melletted, halálos csomóban fonj kezed s lábad köré, lélegezz be és fojtsd vissza lélegzeted, hogy szétáramoljak a véredben, Eggyé válva. 1999. 01. Szamba-oolСамба-оол…A veréb meg berepült a jurta füstnyílásán, hogy morzsát csipegessen a tűz mellett. Maj-ool a vendég felé intve tréfásan megfenyegette elsőszülött fiát: „Ha rossz leszel, az urusz bedug a nagy zsákjába, és elvisz a hegyeken túlra”. De ugyan hogy lehetne ezzel lecsitítani a pirosarcú, feketefejű gyerekkort másféléves kíváncsiságában… … A veréb meg csipegette az ételáldozat morzsáit a tűz mellett. Éjjel a vendéggel a földre terített gyékényen feküdtek le, anyának és az újszülött huginak hagyva az apatrut, a festett mongol ládát. Reggel a furcsa hátizsákos orosz elment, miután búcsúzóul lefényképezte őket, háttérben a jakokkal: anyát Szambával a térdén, mellettük a húgával meg az unokahúgával; elment a folyón, a Mogen-Burenen, a Sárga erdőn túlra. … A veréb meg csak csipegette a morzsát a tűz mellett. ------------------------------------ Már este a régészek táborában utolérte az oroszt tajtékos lován Szamba nagybátyja, Kanul, de nem mondott semmit, csak gyorsan üdvözölte, jó utat kívánt és földre szegezett szemmel távozott. Később, mikor visszaért az autó a bánatos amerikai orvossal, az „urusz” elsápadva tudta meg, hogy a kis Szamba játék közben a jurta mellett ivott abból a palackból, amelyikben a bőrkikészítéshez használt folyadék volt: egy csepp elég belőle, hogy egy birkát ledöntsön a lábáról… A járási székhelyre vezető, kocsival nehezen járható úton kis lelke örökre elhagyta a sztyeppét… Vagy tán széllé változott a Sárga erdőben… --------------------------------------------- Mikor előhívták a filmet, Szamba nem volt rajta, csak egy vakító tüzes csík húzódott a helyén, kettévágva a képet ürességre és színesre… A veréb meg, akárcsak annak előtte, a füstnyíláson át berepül a jurtába és csipegeti a morzsát a fiókáival együtt… 1999. 07. 19.
Melengetem…Согрею в кармане...
Melengetem régi kulcsod zsebemben és a tenyeremen fehérlik lenyomata amivel kinyitható egy kicsiny ajtócska a kétdimenziós térbe melynek zord igazságai a lélegzetemmel együtt zúzmaragyöngyként telepszenek a hóbuckából kiálló fekete ürömre… Melengetem hogy a negyedikre fölrohanván átcseréljem az apai sildes szőrmesapkát a comandante fekete svájcijára és élvezettel rágjam amit augusztusban lefagyasztottál a meggyet egy pokrócba vackolódva… 2012. 01. 28.
Vándor Anna fordításai Jan Kuntur versei magyarul a Napkút Kiadónál jelentek meg nemrég
( 0 Votes ) |