FacebookGoogle bookmark

Gyorsfaggató – László Noémit kérdezte Király Farkas


nono int– Mintegy három hónapja választottak meg az immár tízéves Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-­MIL) elnökévé. Még mindig jó szívvel viseled az elnökséget, vagy kikezdte a szeretetedet?

– Még mindig jó szívvel viselem, és gyakorlatilag azt csinálom, amit eddig is csináltam a szervezeten belül, nem lett nagyobb a feladataim száma.

– Olvasóink tájékoztatására: jó ideje részt veszel az E-­MIL vezetésében, nem kintről jöttél valamiféle menedzserként, hanem bentről emelkedtél az E-­MIL élére. Tudom, hogy vannak különböző terveid, azok nélkül nem lehet nekivágni a szervezésnek-vezetésnek. Kérdés, hogy az elképzeléseid, illetve a (román, magyar) kulturális politika cikkcakkos alakulása hogyan tudnak egymásra tevődni?

– Azt mondhatom, hogy a helyzet kissé szomorú, de éppen ennek köszönhetően nem annyira bonyolult. Egyelőre abban a szakaszban tartunk, amikor a túlélésért kell küzdeni, a szervezet fennmaradását kell biztosítani. Azt hiszem, hogy ez egy-két évre elég munkát ad majd nekünk. Persze nem tartok attól, hogy ne sikerülne megvívni ezt a harcot. Hogy utána, négy-öt év múltán mi lesz a helyzet? Majd meglátjuk akkor, nem szeretnék jósolgatni.

– Milyen változásokra számíthat mostanában az E-­MIL tagsága? Várható különböző feladatok kiosztása, a szervezet átstrukturálása? Azt tapasztaltam többször is, hogy a fiatalok körében egyre nagyobb presztízsnek örül az E-MIL, az idősebb generáció viszont szinte nincs is jelen a rendezvényeken. Ez öröm- vagy bánathír?

– Azt hiszem, hogy a fiatalság térnyerése teljesen természetes. Amikor indult a szervezet, tíz évvel ezelőtt, nyilván az idősebb írók vállaltak, legalábbis jelenlét szintjén, aktívabb szerepet. De ahogy teltek az évek, nyilvánvalóvá vált, hogy fiatalodik a szervezet. Úgy látom, hogy az írószervezetekben általában a fiatalok vállalják fel a szervezést, a nyüzsgést, a jövést-menést-tevést, a lobbizás feladatait, hiszen nekik van erre erejük, ők lelkesek, kevésbé cinikusak, kevésbé fáradtak…

– Tényleg kevésbé fáradtak és nagyon lelkesek volnának? Ez igazolódik az E-­MIL-en belül – más szervezetek épp az ellenkezőjéről panaszkodnak –, vagy csupán egy általános, elméleti megállapítás?

– Tényleg van számos tagunk, akivel bőven van mit kezdeni. Természetesen kell egy kezdeti impulzus, de hát ezért van a választmány. Hátha sikerül az eddiginél sűrűbben eseményeket szervezni. Természetesen mindez anyagiak kérdése is, de nem feltétlenül. Hátha sikerül elhitetni az emberekkel, hogy érdemes „írószervezetesdit játszani”, mert az mindenkinek jó.

– Az E-MIL, mint a határon túli magyar írószervezetek legnagyobbika, bizonyos szempontból különleges pozícióban van: a többi hasonló szervettől eltérően bizonyos konzultációs szereppel bír ilyen-olyan anyaországi döntéshozó szerveknél. Tervezi-e az E-MIL, hogy a határon túli írószövetségeket valamilyen formában – akár lobbi szintjén, akár máshogyan – képviselje e döntnökségek előtt, avagy éppen elég feladat számára a saját problémáival való küszködés?

– Hosszú távon mindenképpen úgy kell gondolkodni, hogy valahogy össze kellene fogni a határon túli irodalmakat. De ennek van hagyománya az E-­MILben, hiszen voltunk már vajdasági, felvidéki városokban felolvasni, és ha minden jól működik, akkor idén Kárpátaljára fogunk ellátogatni, úgyhogy igyekszünk. Az otthoni szervezkedés is igen sok időt és energiát igényel, így nincs könnyű dolgunk, de figyelünk arra is, hogy, amennyire tőlünk telik, minél több magyarlakta területen jelen lehessünk.

– A tapasztalat azt mutatja, hogy az írószervezetek élére kerülő szerzők a mandátumuk alatt lényegesen kevesebbet írnak, mint „szabad” éveik idején. Mit tapasztalsz, mennyire billentik el a mérleget az elnöki feladataid az alkotás hátrányára? 

– Esetemben az írás mindig szakaszosan működött, volt, hogy néhány hét leforgása alatt sok mindent írtam és utána hónapokig nem jött össze semmi. Olyan, hogy egy évig vagy évekig ne írjak, még nem volt. Mióta az E-MIL elnöksége is a feladataim közé tartozik, kevesebbet írtam, de máskor is volt már ilyen. Cseppet sem keseredtem el emiatt.


( 1 Vote )