online

a google az apám

tőle tanultam hogy kell

nyakkendőt kötni

többször fordultam hozzá

egyetlen nap alatt

mint apámhoz egész életemben

én és az apám

sodródunk a virtuális térben

időnként maileket küldünk egymásnak

ő nőgyűlölő anekdotákat küld nekem

és egyenleteket melyek végeredménye

nők egyenlő problémák

én figyelemteszteket küldök neki és alkalmazásokat

amik meghatározzák az agy életkorát

to: apa

subject: [No subject]

Olvastam valahol a neten hogy

az idén 4 exabit egyedi információ

generálódik majd

úgy fogunk kapcsolódni mint még soha

A D. család egy napja

I.

A nyitott ablakon át hallom

ahogy apa énekel a fürdőben, hallom

ahogy a rigó fújja serenissimo,

és eszembe jutnak

József Attila sorai:

„Minden reggel

hideg vízben fürdetem gondolataimat

Így lesznek frissek és épek”.

Várom a pillanatot, amikor apa

lemond a szavakról

és a második strófától arrafele

fütyölni kezd.

II.

Anya a kezeit tördeli

a képernyő előtt.

Megkérdem, kit öltek meg

ebben a részben.

Azt mondja, olyan a táj

mint a Duna Orsovánál, tavasszal.

Elképzelem, hogy a színészek

levetik jelmezeiket

és meghemperegnek a virágok között

amíg tele lesznek virágporral.

III.

A kertben vagyok

a rügyező fák alatt

a fűszálak között melyek remegnek

mint az őzgida lábai,

és mérgelődöm,

nem tudok lépést tartani velük.

Amikor gyerek voltam

sikerült, erőlködés nélkül.

Egy göngyöleg linóleumban

szüleim a tévét nézik

húsz éve

a képernyő jobb felső sarkában

pislog az ISMÉTLÉS szó

asztalhoz ülünk mint egy család

pedig egyikünk se tűri

ha evés közben nézik

elviselhetetlen életerőt árasztunk

abbeli erőfeszítésünkben

hogy feldolgozzunk valamit ami kész

feltépem a linóleumot

beleburkolózom görgök

mint egy úthenger

konyháról konyhára

a világ végéig

Imádat

Mondom anyának, fáj ott lenn.

Kézen fog és az ablakhoz vezet.

Lehúzza a bugyimat, megvizsgál.

A nap melege összehúzza

a herebőrt, pöndörödik

mint egy darab papír ha izzik alatta a parázs.

Egy gyökér kijön a földből,

egy levegőben függő hídvég

remegni kezd.

Valaki vagy valami közeledik.

A transzformátorok zakatolása erősödik.

Fekete sugarak pásztázzák anya arcát.

Megbűvölten néz, amint térdepel.

Arca túl közel van.

Félek, eltörölhetem az arcvonásait.

Egy este a D. családdal

Apa nem tudja, hogy mutassa ki a haragját.

Bezárkózik egy elszigetelt helyiségbe,

ádázul, kétségbeesetten káromkodik.

Anya nem tud táncolni, mert

nem tudja, hogy engedje magát vezetni,

és lassan-lassan már a saját lábainak

sem engedi, hogy vezessék.

Mintha minden lépésnél megbotlana.

(picit, épp egy picit, nagyon picit, igen, nagyon picit)

Nem tudom, hogy találtak egymásra ők ketten,

de lám, jól megvannak együtt:

anya billentyűzik,

apa kezeli az egeret.

Anya írja nekem:

a képek, amiket küldtél,

van bennük valami

az amerikai regények magányából.

Megkéri apát,

masszírozza a tarkóját. Egyik kezével

apa a saját tarkóját masszírozza,

hogy lássa, jól csinálja-e.

Apa írja:

gyere haza, mert sose tudom,

mennyi kenyeret vegyek

ha nem vagy itt.

Hétezer kilométerre vagyok otthonról,

egy sziklás szigeten, a munkások barakkjában.

A kezem, a ruháim homárbelsőségtől szaglanak.

Otthon anya összegyűjti a drótra aggatott

tiszta ruhát, mielőtt esni kezd.

Belefúrom az arcom a nap melegítette ágyneműbe.

Szántai János fordításai

a Când va veni ceea ce este desăvârșit című kötetből (2011, Tracus arte kiadó)