Kilépni ablakon

Fanninak

Megyek ablakon kimászni, egyszer

már megtettem: nem hívott, nem szólt

hozzám senki, korán érkeztem, korán

távoztam, egyszer megtettem, azóta

zrikálnak vele.

                        Megyek ablakon kilépni,

megtettem egyszer fölösleges elemként

lézengve a belső terekben, az ajtóhoz

nem találtam vissza, az ablaknak csak

helye volt, nyitva a térnek, vendégnek;

a lüktető léleknek egérút csupán

szabadulni a közöny lazának álcázott

terméből.

                Kilépni ablakon, ne kelljen

magyarázni, csak menni, hol még

függöny takarja könnyeim, van kinek

elmondanom, miért és hogyan, nevetni

is tud majd velem, érti könyörös kanyarom,

nem kérdez, csak válaszol, s tudja, mondhatja,

míg egyszer elég nem lesz, s én leplezem

le magam, mint szél a szobrot még jókor, épp

a kellő perc előtt; az alkony még csak

halkan bólogat.

                         Hallgass hát, gyere velem

ablakon kilépni, halkan nyiss ajtót, vigyázz

az üvegre, ülj le, szavaiddal szökkenj az égre,

állj meg, mint szobor a talpán ég és föld között

esőben, szélben, napban...

Ne menj a bokrok közé...

A valóság szőtteséből tenyérnyi

helyet kérek csupán   hol a nem

odavaló holmik között meglelem

   mire gondolni sem merek

A tekintet árnyal   nagyít    kicsinyít

   minden több vagy kevesebb a

rögzíthető képzeletnél   Mondtam

ne menj a bokrok közé   használt rongyocs-

   káim ne keresd   ne szimatolj a

lányok után   a hold hete késik

Messziről figyeld a tájat   mi fontos  

   innen is látszik    rothad a gyümölcs az

ágon   utána csend araszol bokrok

tövében   zacskó és fátyol libben

a talaj fölött a fák közé

A rostok közül szabadítsd ki   s tedd

körmöd foglyává a piszkot   maradj

távol a bokroktól   újabb sérülés

átírja terveid   Mindig megvágom

magam   de a timsóval jól bánok

   azt a darabot   mit emlékül hagytam

   a seben cibálom finoman   lassan

csorog a vér   mintha áldozatot

mutatnék be   és néha galambok és

olykor egy-egy veréb csipegeti

össze torz emlékeink fullasztó

morzsáit

Hajnali jegyzet

Mit jelent egy fonnyadt alma és egy

halvány paradicsom egymás mellé
helyezve a kredencen?

Fogyatkozó készleteinket mérem fel?

Csendélet? Minket jelképeznek talán?

Melyik melyikünk?

Csendélet. Szépek. Nyugalom lengi be

a konyhát. Vagy emlékeztetnek, hogy

venni kell még. Többet, szebbet.

Egy ráncos alma, egy félig érett

paradicsom. Eloltom a lámpát a

hajnali derengésben. El is tűntek.